Azt hiszitek, hogy olyan könnyű megváltozni. 

Azt hiszitek, hogy könnyű, 
pedig nem az.

Elise Dembowski nem riad vissza a kemény munkától. Sőt, kimondottan élvezi. Kivéve talán azt, amikor az addigi legfontosabb feladatra vállalkozik: népszerű lánnyá akar válni. Csakhogy rettenetesen mellélő, és minden a darabjaira hullik körülötte. 
Elise helyzete még rosszabb, mint azelőtt – ha ez egyáltalán lehetséges. Egészen addig, amíg be nem téved egy underground szórakozóhelyre, és ezzel kinyílik előtte egy ajtó egy világba, amelyről azt sem tudta, hogy létezik. Egy olyan világba, ahol úgy tűnik, egy népszerűtlen középiskolásból egyik napról a másikra felkapott DJ válhat. Elise végre megkapja, amire mindig is vágyott: elfogadást, barátságot és talán a szerelmet is. Ám a valóság ismét fenyegetően közbelép.

Nem hinném, hogy magamtól felfigyeltem volna erre a regényre - egyrészt még sosem hallottam az írójáról (ez az első magyarul megjelent könyve), másrészt nagyon előnytelennek találtam a borítóját. Sem a kép nem tetszik, sem pedig az, hogy a cím az egész oldalt elfoglalja. Viszont egész jó százalékon áll a molyon, meg aztán nem sűrűn botlik bele az ember egy olyan YA könyvbe, ahol a főszereplő lúzer lánykából menő DJ lesz, szóval ez egész jó kezdet volt. Így aztán első adandó alkalommal kihoztam a könyvtárból.

Főszereplőnk Elise, másodikos középiskolás, akinek nincsenek barátai, és emiatt már annyira kétségbe van esve, hogy egész nyáron azon dolgozott, hogy "menő" legyen. Csakhogy az, hogy te bemagolod a menő márkák és együttesek neveit, és amolyan "tucat" ruhákat veszel fel, nem elég ahhoz, hogy egy csapásra barátok vegyenek körül a suli első napján. Amikor Elise erre ráébred, annyira kilátástalannak látja a helyzetét, hogy szemezni kezd az öngyilkosság gondolatával, amit végül meg is kísérel, de szerencsére rájön, hogy ragaszkodik az életéhez.

Ezután ugrunk egyet az időben, hét hónappal később járunk. Elise semmivel sem lett népszerűbb, még mindig szekálják a suliban, nincsenek barátai, ráadásul a szülei attól félnek, hogy újra megpróbál véget vetni az életének. Egy esti séta alkalmával Elise megismerkedik két idősebb lánnyal, akik magukkal hívják egy szórakozóhelyre. Így kezdődik főhősünk útja a siker és a barátság felé, de közben rengeteg nehézséggel kell szembenéznie.

Számomra teljesen hitelesnek tűnt Elise karaktere. Felnőtt fejjel persze látom, mekkora hibákat követ el, de ha az embernek ilyen korban nincsenek barátai, sok hülyeséget megtenne, hogy egy kis figyelmet kapjon, és ne legyen annyira magányos. Ilyenkor még az ilyen apróságok is sokat számítanak, mint hogy valaki kedvesen elkér tőled egy tollat óra alatt. Így szemelte ki főhősünk is Ameliát, mint potenciális barátnőt.

Tetszett az is, ahogy Elise rátalál valamire, amit igazán szeret csinálni, ami segít neki, hogy abbahagyja az önsajnáltatást és elfogadja önmagát. Az csak plusztpont volt, hogy ez a valami a DJ-zés, mert erről könyvben még nem igazán olvastam. Csakhogy ennek a megvalósítása kissé álomszerű volt, tipikusan olyasmi, ami a való életben nem valószínű, hogy így történik. Elise betéved az underground szórakozóhelyre, szemezni kezd a DJ-zéssel, vesz otthonra felszerelést a gyakorláshoz, majd két hét után már mindenki azt mondja róla, hogy egy istenadta tehetség, és 16 évesen az éjszakai klubban zenél - ezen a ponton már csak a fejemet csóváltam, mert ugye Amerikában elvileg 21 éves kor alatt a lábadat sem tehetnéd be ilyen szórakozóhelyre, nemhogy ott dolgozz hajnalig 16 évesen.

Az értékelés innentől kezdve spoilereket tartalmaz!

Ez így leírva annyira nevetségesen egyszerűnek tűnik. Főhősünk néhány hét leforgása alatt menőbb DJ lesz, mint Char, a srác aki zenélni tanította. Elise-t egyetlen dolog akadályozza a híres DJ-vé válásban, mégpedig az, hogy a szülei semmit nem tudnak az éjszakai kiruccanásairól. Minden csütörtökön elszökik otthonról, van hogy hétvégén is, és csak hajnalban megy vissza, és ez az égvilágon senkinek nem tűnik fel. Ahogy az sem, hogy a szórakozóhely után néha egy pasinál alszik. Érdekes.

Ami meglepett, hogy a szerelmi szál végül nem alakult ki Char és Elise között. Úgy tűnt, mintha a srác akarna tőle talán többet is, de Elise nem szerette őt, és amikor később egy pizzázóban találkozik vele pincérként, rájön, hogy Char nem az a srác, akinek ő gondolta... miért? Mert így, hogy van rendes munkahelye is, már nem olyan menő? Kérdés, hogy akkor miért kellett vele kavarni, mert ugye előtte meg Pippával, Elise új barátnőjével volt együtt a srác. Ha már Elise annyira szeretett volna barátokat szerezni, talán nem kellett volna egyből lenyúlni az illető pasiját, de mindegy, ezt betudtam a tapasztalatlanságának. Bár így is szemétség volt. Igaza volt Pippának, amikor azt mondta, Elise lenyúlta a szerelmét és a legjobb barátnőjét is, tényleg teljesen így jött le a dolog, ami nem tette túl szimpatikussá a főszereplőt.

"A népszerűség az unalmasok kiváltsága."
 

Nekem kicsit úgy tűnt, mintha nem értékelné, hogy tulajdonképpen megkapott mindent, amire a történet elején vágyott. Chava és Sally ott voltak mellette a suliban, de nem igazán tekintett rájuk barátként, pedig szerintem aranyosak voltak, ahogy próbáltak segíteni neki. Amelia volt az, akit az elején nagyon szeretett volna barátnőnek, de a végén meg kb lerázta, amikor a lány közeledni akart hozzá, mert már mégsem akarta. :') Pippát már az előbb említettem. Egyedül Vicky volt az, akivel őszintének éreztem a barátságát, kedves gesztus volt, hogy megengedte neki, hogy zenélhessen az együttesével azon az estén, amikor ő van a DJ pultban

Röviden összefoglalva, vannak a könyvben igazán szép és elgondolkodtató jelenetek, belső monológok. Gyorsan olvasható, tanulságos történet, nem szépíti az iskolai zaklatást, őszintén bemutatja, hogy igen, ebben a korban a kamaszok bizony gonoszak tudnak lenni egymással, és hogy a kitaszítottság sajnos elég sok embert késztet az öngyilkosságra. Hogy segítséget kérni nem olyan egyszerű, mint azt hinnénk. Elise nem volt számomra annyira szimpatikus, de a végére legalább megjött az esze, és bár szerintem a happy endet kissé túlzásba vitte az írónő (elvégre ami a főhőssel történt, az egy kisebb csoda, sokszor nem ilyen egyszerű a helyzet), rámutat arra, hogy a legreménytelenebb helyzeten is felül lehet kerekedni, és végül minden jóra fordul.

5/3